Helytörténet

kep1Elsősorban a múlt századi régészeti kutatások tárták fel, hogy Ravazd környéke már a római korban is lakott volt, különösen is kiemelve a Győrből jövet Ravazd előtt jobbra benyúló un. Packalló-völgyet, melyet forrásai miatt a rómaiak üdülőtelepként használtak.

A fakep2lu történetéről viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn. Először egy 1002. évi pápai oklevél említi a település első, Szent Villebald püspöknek szentelt templomát, valamint egyik (ma Béla-kút néven ismert) forrását, mely a középkorban búcsújáróhely volt. Az ősi település, mely valószínűleg Ravazd jelenlegi területén állt, Szent László király adományaként került a pannonhalmi bencés apátság birtokába a 11. század végén. Nem véletlen a falu IV. Béla királyhoz való kötődése sem. A monda szerint Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett forrás vizéből. A monda valóságtartalmát ma már nehéz bizonyítani, az azonban biztos, hogy IV. Béla említést tesz a településről egy 1240 körül kelt oklevelében.

A 16. szkep3ázad elején a falu 20-30 portával bírt, ám a török időkben az apátsággal együtt elnéptelenedett. A 17. századtól kezdve a település újra megerősödött: 1698-ban 242, száz évvel később már 539 lakosa volt, akik a főapátságnak adóztak. A település északi és déli részén elterülő két tó az uraság birtoka volt, de a felső tavon a falusiaknak is volt malma.

1850-ben a lakosok száma 1213 fő, a 20. század elején a környező pusztákkal együtt pedig már több mint 1960 fő. A két világháború Ravazdot is megviselte, a múlt század elejéhez viszonyított alacsony népességszám azonban elsősorban a puszták elnéptelenedésével, illetve önálló községként való elszakadásával magyarázható.

Forrás: Sólymos Szilveszter OSB: Ravazd három temploma, Budapest, 2000