Ravazd

A település földrajzi fekvése

Ravazd Magyarország észak-nyugati részén, a Győrt Veszprémmel összekötő 82. számú főút mentén, Győrtől 25 km-re található. Közigazgatásilag Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozik, önálló önkormányzattal rendelkezik.

Földrajzi fekvését tekintve a Kisalföld sík vidékének és a Bakony északi lankáinak találkozásánál terül el, a Sokoró tájegység szerves részét képezi.

Helytörténet

Elsősorban a múlt századi régészeti kutatások tárták fel, hogy Ravazd környéke már a római korban is lakott volt, különösen is kiemelve a Győrből jövet Ravazd előtt jobbra benyúló un. Packalló-völgyet, melyet forrásai miatt a rómaiak üdülőtelepként használtak.

A falu történetéről viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn. Először egy 1002. évi pápai oklevél említi a település első, Szent Villebald püspöknek szentelt templomát, valamint egyik (ma Béla-kút néven ismert) forrását, mely a középkorban búcsújáróhely volt. Az ősi település, mely valószínűleg Ravazd jelenlegi területén állt, Szent László király adományaként került a pannonhalmi bencés apátság birtokába a 11. század végén. Nem véletlen a falu IV. Béla királyhoz való kötődése sem. A monda szerint Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett forrás vizéből. A monda valóságtartalmát ma már nehéz bizonyítani, az azonban biztos, hogy IV. Béla említést tesz a településről egy 1240 körül kelt oklevelében.

A 16. század elején a falu 20-30 portával bírt, ám a török időkben az apátsággal együtt elnéptelenedett. A 17. századtól kezdve a település újra megerősödött: 1698-ban 242, száz évvel később már 539 lakosa volt, akik a főapátságnak adóztak. A település északi és déli részén elterülő két tó az uraság birtoka volt, de a felső tavon a falusiaknak is volt malma.

1850-ben a lakosok száma 1213 fő, a 20. század elején a környező pusztákkal együtt pedig már több mint 1960 fő. A két világháború Ravazdot is megviselte, a múlt század elejéhez viszonyított alacsony népességszám azonban elsősorban a puszták elnéptelenedésével, illetve önálló községként való elszakadásával magyarázható.

Forrás: Sólymos Szilveszter OSB: Ravazd három temploma, Budapest, 2000

Megélhetés

A faluban működő magánvállalkozások mellett a helybeli munkalehetőségek körét bővíti a Ravazdi Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint a Kisalföldi Erdőgazdaság Ravazdi Erdészetének telepe. Mindazonáltal a község lakóinak döntő többsége Győrben vállal munkát, amit vonzóvá tesz egyrészt a munkalehetőségek nagyobb választéka, másrészt a város közelsége, így a bejárás egyszerűsége. A helybeliek többsége a munkaidőn túl háztáji gazdálkodást, többnyire gyümölcs- és zöldségtermesztést is folytat, a csupán növénytermesztésből és állattenyésztésből élők aránya a lakosságon belül azonban viszonylag csekély.

Kultúra, közösségi élet

Az elmúlt években számos lehetőség nyílt arra, hogy a falu lakói bekapcsolódhassanak a közösségi életbe. A sportolni vágyó lányok, asszonyok számára iskolaidőban évek óta Asszonytorna kerül megszervezésre. Daloskedvű nagyanyáinkat az Asszonykórus fogja össze, de számos programot kínál a Nyugdíjas Klub is. Évtizedes hagyománnyal rendelkezik a „Vigalmi Bizottság” által a farsangi időben megrendezésre kerülő Vállalkozók bálja, csakúgy, mint az Óvoda által szervezett Szüreti mulatság.

Növényvilág

A Ravazdot körülölelő erdőségek számos ritka, ezért védettség alatt álló növényfajnak adnak otthont, hiszen a Kisalföldi és Bakony-Vértesi flórajárások határai találkoznak itt. A környék erdőtársulásaiban a cseres tölgyesek, a kocsánytalan tölgyesek és a cseres-molyhos tölgyesek gyakoriak, de ma már egyre több helyen jelennek meg a foltokban telepített akácosok, erdei- és feketefenyvesek. A cserjék között a kökény, a vadrózsa, a galagonya és a som is megtalálható.

A Pannonhalmi-dombság erdőterületei között száraz, homokos-löszös talajú tisztásokat találunk, ahol a közel ezer virágos növényfaj közül sok a ritka, ezért védettséget élvező faj. Legkorábban a tavaszi hérics bontja szirmait, majd április első felétől találkozhatunk a tavaszi lednek és a leánykökörcsin virágaival. Május végén, június elején, a melegebb oldalakon tűnik fel a nagyezerjófu és a tarka nőszirom, néhol nagyobb tömegben is.

A kosborok (orchideák) megjelenése már biztosan a nyár beköszöntét jelzik. A század elején mintegy 26 fajuk gazdagította az itteni flórát, melyek közül a jelenlegi kutatások 16 faj lelőhelyét tárták fel. Fokozottan védett közülük a pókbangó, amely mindössze egyetlen termőhelyről került elő kisebb egyedszámban. A Pannonhalmi-dombság tisztásain járva leggyakrabban a bíboros kosborral lehet találkozni, melynek magassága a fél métert is elérheti, kivívva magának ezzel a legnagyobb orchideaféle címét hazánkban. Helyenként nagyobb egyedszámban fordul elő az agárkosbor, ritkább a tarka- és a vitézkosbor.

Az orchideafélék mellett Ravazd erdőségei élőhelyet adnak a szintén védett kőrislevelű ezerjófűnek, a fehér és a kardos madársisakoknak, és a zöld békakontynak. Már csaknem nyár van, amikor a cserestölgyesekben a tarka nőszirom virágozni kezd; ősszel, a gyertyános-tölgyesekben pedig az illatos virágú erdei ciklámen is fellelhető.

Állatvilág

Ha erdei állatokról esik szó, többnyire csak a leggyakrabban szemünk elé kerülő fajok jutnak eszünkbe, pedig ha az egyedek számát vesszük alapul, a talaj igencsak gazdag élőhely. Egy négyzetméter 30 centiméter vastag talajban becslések szerint 1,5-2 billió élőlény él, amelyek legnagyobb része egysejtű, de a kerekes-, fonál- és gyűrűsférgek, a rovarok, a pókszabásúak, és a kisebb testű gerincesek is részét képezik az itteni faunának.

A szemmel is látható mérettartományban a legnagyobb egyedszámban a rovarok népesítik be az erdőt, melyek közül a cincérek és a szarvasbogarak büszkélkedhetnek a legnagyobb mérettel.

A rovarok elsősorban a madaraknak szolgálnak táplálékul. Kiemelkedő jelentoségű a színes tollazatú gyurgyalag, amely a rovarvilágban gazdag mélyutak, horgok, löszfalak és szurdokok nevezetes madara. A Pannonhalmi-dombság ritka fészkelői közé tartozik még a holló és a fekete gólya, de megtalálhatóak itt a tápláléklánc végén álló ragadozó madarak is, úgymint a nappal vadászó egerészölyv, vagy az éjjel aktív erdei fülesbagoly.

Az erdei életközösség legnagyobb testu állatfajai az emlősök. A Ravazdot körülölelő erdőkben is fellelhetők hazai erdeink honos nagyvadfajai: a vaddisznó, a gímszarvas és az őz. A védettséget élvező ragadozó emlosök közül a vadmacska, és a nyuszt érdemel említést, de nem feledkezhetünk meg borzokról sem, melyek egyedszáma az utóbbi időszakban emelkedik.